A magamfajta megöregedett gimnazista különös élménnyel fogadja mikor újból iskolapadba kell ülnie. A reggeli megérkezéskor a pedellus a kapuban várja a diákokat, megdorgál ha elkésem. Még szerencse hogy elfelejtették az ellenőrzőt kiosztani, így abba nem tud beleírni.
A tanórák nosztalgiát ébresztenek bennem, bár a házifeladatot lényegesen nagyobb élmény a tengerparton megcsinálni. Tanárunk SIMON nagyon érzékeny a környezetvédelemre, mert valahogy minden téma végére oda lyukadunk ki. Azért az egy nagy különbség a régmúlt iskolai élményhez képest hogy itt a büfében lehet sört kapni és ezen extrával több társammal együtt élünk is. Az osztályban túlnyomó részt spanyol és olasz társaság van. Ők egymás között saját nyelvükön beszélnek, de felajánlották, hogy párhuzamosan olasz nyelvoktatásban is részesítenek.
Az óra végi kicsöngetés élménye több évtizedes múlt ellenére ugyanolyan lelkesedést vált ki a diákokból mint anno.
