Megérkezésem estéjén 6 körül asztalhoz ültünk. Éppen belekezdtem egy gasztronómiai kompozíció megszelídítésébe, amikor egy az ablakokat megrengető robbanás hallatszott. Azután pedig egy szőnyeg bombázást megszégyenítő robbanás sorozat indult. Már éppen készültem a márvány lappból készült étkező alá vetni magamat, mikor kedvenc vendéglátóm felhívta figyelmünket, hogy ma van a FESTA utolsó napja. Nem tudtam sokat erről a rendezvényről de éreztem hogy bár a hosszút pora már betonná szilárdulva húz az ágy felé, de ezt nekem látnom kell. Nekivágtam hát este nyolc körül a városnak. Nehezen leírható amikor a templom ajtaját igazán kinyitják és egy rezesbanda ütemére a templomból kijönnek a 2-3 m magas szobrok, természetesen emberek vállán. De nem csak úgy komótosan, hanem táncolva ritmusra. Az emberek igazán megélik a vallásukat, hitüket (szerencsés esetben egybe esik) és nem hagyják a szentjeiket a templomban egy ilyen fontos ünnepen hanem velük együtt ünnepelnek. Természetesen táncoló ünneplő tömeg bokáig jár a konfetti és papírcsíkok tömegében a lampionok és díszes égősorok alatt. Egész idő alatt a környék villámlik a tüzijátékok fényeitől amelynek hangja háborús hangokat megszégyenít. Nem tévedés este 6-tól fél éjfélig dörgött, villámlott az ég a tüzijátékoktól, A tánc múltság hajnalig. Éjfélkor 6-7 éves gyerekek még simán deltaforceot játszottak a templom előterében. Hát itt tudnak ünnepelni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.